Kessler Hubert:

A leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek, ELTeC link file

Hogyan történik a barlangok kutatása A barlangkutatás többnyire akkor kezdődik, amikor odahaza a térkép fölé hajolva a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek gondolkodunk, hogy egy bizonyos területen, amelyet talán még be sem jártunk, egyáltalán lehetnek-e barlangok, és ha vannak, vajon milyen jellegűek, milyen kiterjedésűek?

Igazi barlangkutató munkájának éppen egyik legérdekesebb szakasza ez az előkészítő munka, ez az elmélkedés a térkép felett, amikor az apró részleteket szervesen összefüggő egységgé építjük, hogy kutatási tervünket logikus következtetésekre alapítsuk. Mint már említettük, barlangok minden vízben oldódó kőzetben létrejöhetnek, de igazán nagyméretű barlangrendszerek, föld alatti vízfolyások csak olyan kőzetben képződnek, amelyik málladék nélkül oldódik.

a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek

Ilyen a földtörténeti középkor, a triász, a jura vagy a kréta kor tengereiből lerakódott mészkő. Ahol a földtani térkép ilyen kőzetet tüntet fel, ott barlangot is találunk. Vannak fiatalabb, harmadkori tengerekből vagy édesvízből lerakódott mészkőben képződött barlangok is, ám ezek általában kisebbek.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy tudományos szempontból kevésbé értékesek lennének. A legtöbb térkép sajnos nem tünteti fel a barlangok nyílásait, de az előbb elmondottak alapján következtethetünk azokra a területekre, ahol barlangok egyáltalán lehetségesek. Ha a térkép nagy kiterjedésű mészkő-fennsíkot ábrázol, akkor nagy biztonsággal számíthatunk arra, hogy a fennsíkon számos zsomboly nyílik, a hegy lábánál pedig bővizű karsztforrások fakadnak. Az is valószínű, hogy e források felett többé-kevésbé eltömődött régi barlangnyílások vannak, amelyek e források magasabb szintekhez tartozó járataiba vezetnek.

Igen könnyen következtethetünk nagy barlanghálózatokra, föld alatti folyókra, patakokra, ha a klasszikus Karszt Jugoszláviától Görögországig terjedő térképét tanulmányozzuk. Így pl. Másutt meg, sok-sok kilométernyire ettől a helytől hasonló vastagságú, esetleg még vastagabb vonal kezdődik, és beletorkollik egy másik folyóba vagy a tengerbe. Ilyenkor lelki szemünkkel valósággal látjuk a dübörgő, vízesésről vízesésre zúgó alvilági folyót rejtő barlangot a víznyelőtől a forráskapuig. Ha a földtani térkép szerint a felszíni vízfolyás nem karsztosodó kőzetből épített területről érkezik, tehát nagy mennyiségű hordalékot is szállít, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az eltűnt patak nemcsak szűk hasadékokban töri át az útjában álló mészkőtömeget, hanem hordaléka segítségével tágas üregeket váj abban.

Ha a megfelelő előkészületek után végre kimentünk a színhelyre, aránylag a legveszélytelenebb és legkevesebb felszerelést igénylő a munkánk akkor, ha vízszintes, száraz barlangot akarunk bejárni. Sokan a barlangkutatás legnagyobb veszélyét abban látják, a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek a kutató az ismeretlen helyen eltévedhet, és azt képzelik, hogy a kutatók a bonyolult, labirintus-szerű barlangokban valamilyen Ariadne-fonalával védekeznek az eltévedés ellen.

Nincsen tudomásom arról, hogy gyakorlott kutató akár egy olyan barlangban is komolyabban eltévedt volna, amelyet első ízben a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek be, - pedig nem szoktak használni fonalat, sem Ariadne-fonalat, sem másfélét.

dohányzásellenes iskola

Az eltévedés ellen a legjobb védekezés az, ha mindjárt az első utunk alkalmával térképvázlatot készítünk a barlangról, amelyet bejártunk, mert ilyenkor kénytelenek vagyunk minden termet, minden elágazást alaposan megfigyelni, minden jellegzetesebb ismertetőjelet agyunkba vésni. Természetesen az ilyen vázlatot iránytű segítségével kell elkészíteni, enélkül céltalan munkát végzünk, hiszen a barlangban már néhány forduló után teljesen elveszítjük irányérzékünket, és még a legjobb tájékozódóképességgel rendelkező kutató sem képes az északi irányt iránytű nélkül meghatározni egy először bejárt barlangban.

A távolságokat ilyen első alkalommal készített vázlathoz lépésekben adjuk meg.

Halász Alexandra Gáspár Katalin - Dr. Kunsay Gyula. Tudatos álmodás

Az így szerkesztett sokszögoldal sarokpontjait néhány egymásra rakott kővel, kis koromfolttal vagy karbidlámpánk kampójával bekarcolt kereszttel jelölhetjük meg. Egészen bonyolult, nagy kiterjedésű barlangrendszerek feltárásánál, mint amilyen a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek.

Ha nincsen alkalmunk vagy időnk arra, hogy térképvázlatot készítsünk, akkor a legjobban a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek védekezhetünk az eltévedés ellen, ha minél többször visszafelé is a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek, és jól emlékezetünkbe véssük a jellegzetes elágazások képét, miközben lámpánkkal visszafelé is megvilágítjuk azokat.

Erre azért van nagy szükség, mert gyakran annyira másnak látjuk a barlang képét előremenet, hogy visszafelé nem ismerünk rá. Ennek egyik oka a megváltozott világítási hatás. Persze szöges bakancsunk nyoma is vezet bennünket.

Elágazásoknál zsíroskrétával vagy lámpánk lángjával kis, kifelé mutató nyilakat rajzolhatunk a sziklafalakra. Gyakran hálásak lehetünk még néhány elszórt papírdarabkának is. A száraz, vízszintes barlangok is rejthetnek veszélyeket, ha sziklaomlásos szakaszaik vannak.

Ilyen barlangban az egymásra borult, összeékelődött sziklatömbök között maradt hézagokban kell a legnagyobb óvatossággal közlekednünk.

Előbb mindig meg kell néznünk, hogy mi tartja azt a sziklát, amelyre rá akarunk lépni, vagy amibe kapaszkodni a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek. Lehetséges, hogy egy nagyobb szikla évszázadok vagy évezredek óta megáll teljesen labilis egyensúlyi helyzetben, ám testünk súlya elegendő lehet ennek az állapotnak a megbontásához.

Noszvajissuu by uld* - Issuu

Egy másik, néha csak kellemetlen, de gyakran veszélyessé is válható akadályt jelentenek azok a rendkívül szűk barlangszakaszok, amelyekben csak hasonkúszva haladhatunk előre. Néha annyira összeszűkülnek, hogy csak úgy férünk keresztül rajtuk a vállunkkal, hogy két karunkat előrenyújtjuk, de mellünk vagy medencénk még így is beszorulhat.

Ha visszafelé iparkodunk, akkor ruházatunk gyűrődhet össze úgy, hogy teljesen lehetetlenné teszi a mozgásunkat.

Ezért szükséges az egybeszabott, zsebnélküli védőruha viselése barlangkutatás közben. Igen kellemetlen, sőt veszélyes helyzetet a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek az is, ha ilyen szűk szakaszban, amelyben éppen hogy elférünk, a karbidlámpát magunk előtt tolva a lámpa lángja olyan közel kerül az arcunkhoz, hogy egy nagyobb szusszantással elfújhatjuk. Ilyenkor újból nem tudjuk meggyújtani, mert nem tudunk a gyufáért a zsebünkbe nyúlni. A mérges acetiléngáz közben állandóan áramlik a lámpából, ez végzetessé válhat, ha a járat vakon végződik és ezért nincsen légcseréje.

Ilyen helyzetekben nagy hasznát látjuk annak, ha barlangruhánk felső vállrészébe gyufát tartó zsebet varratunk.

a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek

Ezeket a szűk szakaszokat természetesen nem szabad olyannak elképzelnünk, a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek nyílegyenesen haladnak, sőt többnyire - rosszindulatúan - derékszögben vagy még élesebb szögben törnek meg, hogy közvetlenül utána a másik irányban kanyarodjanak el. Ekkor persze lényeges, hogy a hátunkon, hasunkon, jobb- vagy a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek fekve kezdtük-e a kúszást. Ilyenkor a helyzetet a leggondosabban előre át kell gondolnunk, és még ha látszólag menthetetlenül beszorultunk is, akkor sem szabad hidegvérünket elvesztenünk, mert baj esetén ilyen helyzetekben teljesen magunkra vagyunk utalva, külső segítségre nem számíthatunk.

Maga a vékony testalkat még nem elegendő az ilyen szűk kúszójáratok okozta nehézségek leküzdésére, hanem a rendkívüli hajlékonyság és rugalmasság is elengedhetetlen követelmény. Lényegesen nagyobb fizikai igénybevételt, gyakorlottságot, és főleg több kutató összehangolt és önfeláldozó munkáját igényli a legveszélyesebb barlangok, a zsombolyok bejárása.

Ezek bejárásához néha már igen tekintélyes mennyiségű felszerelés, elsősorban kötelek és kötélhágcsók szükségesek, ezek odaszállítása a terepre, kezelése már egymagában is nagyobb kutatócsoport munkáját igényeli. A zsombolyokba való leszálláshoz egyes esetekben kötélhágcsók helyett csörlőszerkezeteket használtak, ez kíméli ugyan a kutató erejét, de - különösen még új, ismeretlen barlang esetében - sokkal megbízhatatlanabb és veszélyesebb, mint a kötélhágcsó és a kötélbiztosítás.

Nem minden zsomboly fala teljesen függőleges. Lehetnek ott nagyobb áthajlások, kiszögellések, amelyek útban vannak vagy a terhelt kötelet végzetessé válhatóan súrolják, koptatják. A Gouffre de Pierre St. Martin katasztrófáját, valamint a mentési munkák késleltetését is a csörlőszerkezet hiányosságai okozták. Bár fárasztóbb, de sokkal megbízhatóbb, biztonságosabb a kötélhágcsón való mászás.

A településen több mint hatvan objektum áll országos vagy helyi védelem alatt. Az egyediség abban is megfigyelhető, hogy a népi lakóháztól a kastélyig, a barlanglakástól a présházig számos kort- társadalmi rangot- foglalkozást reprezentáló épület áll a faluban, melyek alkalmasak lehetnek arra, hogy nem csupán a település, hanem a régió történeti - néprajzi jellemzőit is hűen, a jelenleginél sokkal részletesebben bemutassák. A települési önkormányzat, illetve a helyiek is igyekeznek minél sokrétűbben kihasználni épített helyi értékeiket. A népi lakóházak eredendően szarufás - torokgerendás, nyeregtetős, hármas osztású, szabadkéményes, boglyakemencés épületek voltak.

Természetesen mindenkor kötélbiztosítással. Az olaszok minden esetben kötélhágcsók segítségével tárták fel a sok a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek méter mélységű zsombolyaikat. Zsombolyokba való leereszkedésnél nagy veszélyt rejt magában az a tény, hogy a kötél a zsomboly nyílásánál valamely lazán beékelődött követ megindíthat, ez azután az ismert gyorsulási képlet szerint, az idő négyzetével arányosan fokozódó sebességgel veszi útját a mélységbe - az éppen ott tartózkodó kutató felé.

Elég csak egy mogyorónyi kődarabka legurulása, hogy 20 méteres szabad zuhanás után végzetessé váljon. Ezért a zsombolyokban elengedhetetlen az acélsisak nem éppen kényelmes, de hasznos viselete. Az olaszok mély barlangjaik kutatásánál úgy csökkentették a lehulló kövek okozta veszélyt, hogy méterenként csapóajtókkal ellátott gerenda-födémet építettek be a zsombolyokba.

  1. Kessler Hubert: Az orok ejszaka vilagaban
  2. Ó, mily diadal volna az élet, hogyha egy-egy álom bennakadna hálómban, mint a hal!
  3. ELTeC link file
  4. Gyere, együtt dohányzunk akkor is, ha kilépsz

Ilyen óvintézkedésekre azonban sajnos csak ritkán van lehetőség. A kötélhágcsón való mászáshoz bizonyos gyakorlatot kell szerezni, mert kissé körülményesebb a szilárd, fából készült létrán való mászásnál.

Milyenek azok, és hogyan jönnek létre Bevezetés Teozófiai tanulmányaink sok olyan témával hoznak kapcsolatba, amelyek annyira távol esnek a mindennapi élet tapasztalatától és érdeklődési körétől, hogy mialatt vonzalmunk e témák iránt meredeken nő, amint mind többet és többet tu­dunk és értünk meg belőlük, mégis, tudatunk hátterében ott él az a határozatlan érzés, hogy mindez mintha nem is volna valóságos, vagy legalábbis nem gyakorlati. Mert amikor a Naprendszer kialakulásáról, vagy akár a mi bolygóláncunk égi­testeiről és köreiről olvasunk, önkéntelenül is érezzük, hogy bármily érdekes is ez, mint elvont tanulmány, bármennyire hasznos, amint kimutatja, hogyan lett az em­ber azzá, ami most, mégis csak közvetve függ össze itteni és mostani életünkkel. Jelen témánknál viszont megszűnik ez az aggályunk. Olvasóink közül minden­ki álmodott már.

A lemászás kezdetén, amikor a hágcsó még nem függ szabadon a mélység felett, hanem szorosan a sziklához simul, nagyon nehéz ujjainkkal a sziklafalhoz tapadó fokokba kapaszkodni. Ezért az első lépéseknél lábunkat jó mélyen helyezzük a fokba, annyira, a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek bakancsunk orrával a hágcsót a sziklától kissé eltávolítsuk. Ezzel elérjük, hogy az a fok sem fog túlságosan szorosan a sziklához tapadni, amelyikbe kapaszkodni akarunk.

A derekunkra kötött biztosítókötelet fennmaradt társaink egyike vállán átvetve és kissé feszesen tartva lassan engedi utánunk. A fennmaradtak ilyenkor lehetőleg teljes csendben várják leszálló társuk utasításait, amelyek - különösen a nagyobb mélységből - már alig hallhatóan érkeznek a felszínre. A lassan, szótagoltan adott utasításokat azonban kellő figyelem mellett még méteres mélységből is meghallani. Nagyobb mélységnél már nélkülözhetetlen a gégemikrofonos telefonösszeköttetés létesítése.

Kessler Hubert:

Ha a hágcsó kezdeti szakaszán már túljutottunk és elértük a teljesen szabadon függő részt, akkor már kényelmesebben mászhatunk. Ilyenkor azonban egy másik kellemetlenség szokott jelentkezni, ezt azonban megfelelő mászótechnikával elkerülhetjük.

A harc minden egyes sorban fellángol és befejeződik. A küzdelem magasabb szinten a versszakban folytatódik, hogy a költemény végével záruljon le. A költemény így a verssortól vagy akár az egyes vers­lábaktól kezdve egyetlen, szakadatlanul feltámadó, megtörő és újra kezdődő harc a két erő közt.

Célszerű a hágcsót közrefogni a lábunkkal Ha ugyanis a kötélhágcsón úgy mászunk, mint valami szilárd létrán, akkor lábunkkal szinte eltoljuk a hágcsót függőleges helyzetéből, és ilyen esetben úgy érezzük, hogy hanyatt lógunk a mélység felett.

Súlyunk nagyobbik részét karjaink tartják, - ez idővel rendkívül fárasztó. Ezért célszerű a hágcsót közrefogni a lábakkal és sarkunkkal hol az egyik oldalra, hol a másik oldalra a fokok közé lépni. Kezünkkel is a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek ne a hágcsó fokát, hanem a fokot tartó kötelet fogjuk meg, közvetlenül a fok felett.

Ezzel csökkentjük a fok esetleges letörésével kapcsolatos veszélyt. Tekintve, hogy ilyenkor mindkét kezünk elfoglalt, a világítást ne karbidlámpa, hanem egy, az acélsisakunkra erősített villanylámpa szolgáltassa.

Többnyire nem ismerjük a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek a zsomboly teljes mélységét, nem tudjuk, milyen hosszúságú hágcsóra lesz szükségünk. Nem ajánlatos egyszerre az egész, rendelkezésünkre álló hágcsómennyiséget leereszteni, mert az, az itt-ott kiugró párkányokon, sziklafokokon fennakadhat, és szétcsomózhatatlan gomolyaggá válhat.

Mindez órákra megakaszthatja, sőt lehetetlenné teheti a kutatás folytatását.

leszokni a dohányzás fogainak problémái a dohányzás leszokta a zongora dalt

Ezért első ízben csak annyi hágcsót eresszünk le, amennyi ahhoz elegendő, hogy az első kutató valamilyen biztos helyen leállhasson, és azután utasításának megfelelően küldjük utána a többi hágcsót kötélen, összetekert állapotban.

Előfordulhat, hogy nem rendelkezünk elegendő mennyiségű hágcsóval, ilyenkor a "ha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel" jelszó alapján kell eljárnunk, úgy ahogy pl. Erről a kutatóútról a könyv egy másik fejezetében részletesen beszámolok.

MENDEMONDA.

Többnyire elegendő kötél szokott kéznél lenni, ezért az első kutató - természetesen felülről kellően biztosítva - addig mászik, ameddig a hágcsó leér, és igyekszik valahol a zsomboly oldalában többnyire található párkányon vagy fülkében leállni.

Azután a kötélhágcsót, amelyen lemászott, hosszú kötélen lejjebb engedik mindaddig, amíg az eleje a kutató elé nem ér, aki - miután a hágcsót tartó kötelet fönt megerősítették ugyanazon a hágcsón lemászik az újabb mélységbe. Ezt a "megtoldást" mindaddig ismételhetjük, ameddig a köteleinkből futja. Mi ezt a Vecsembükki-zsomboly első bejárásakor háromszor ismételtük meg, és így sikerült a kb.

A felmászás után a kötélhágcsók visszahúzása rendszerint nehézséget okoz, mert a hágcsófokok gyakran beakadnak a sziklafalak egyenetlenségeibe.

Milyenek azok, és hogyan jönnek létre

Ennek elkerülésére ajánlatos a már nem használt alsó hágcsórészeket sűrű időközökben összegöngyölni és a felszínre felküldeni. Arra is vigyázzunk, hogy a biztosítókötél ne tekeredjen a hágcsó köré, ez teljesen szabadon függő hágcsószakaszokon könnyen előfordulhat. Felmászás közben sohase siessünk, hanem egyenletesen, szinte gépiesen kapaszkodjunk egyik fokról a másikra. A sietés, a kapkodás éppen annyira fárasztó, mint az ilyen milyen módon leszokni a dohányzásról következtében szükségessé váló gyakori pihenés, illetve megállás a szabadon függő hágcsón, hiszen ilyenkor súlyunk nagy része karjainkon lóg.

Az állandó, egyenletes ütemben való lassú lépkedés azért is jó, mert így a biztosítókötelünket bevonó társunknak, aki a kötél bevonását hasonló ütemben végzi, alkalma van minden lépésünknél kissé segíteni bennünket.

A kötélnek csak néhány kg-os megfeszítése is minden emelkedésünknél lényegesen könnyíti a munkánkat.

Telegdi Bernát: Berzsenyi Dániel (Z-könyvek)

Ennek a segítésnek persze nem szabad odáig fajulnia, hogy társaink minden erejük megfeszítésével, még bordáink összeroppantása árán is ki akarjanak bennünket húzni. A barlangkutatás legnehezebb, de legérdekesebb feladataihoz tartozik, ha egy mély zsomboly aljára való érkezés után még a föld alatti patakot vagy folyót is követnünk kell.

Pedig ilyenekkel birkóztak meg a Pireneusok és a Karszt feltárásának kezdetén a legkezdetlegesebb felszereléssel Martel, Schmidl, Putik, A leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek és a barlangkutatás többi úttörői.

Ha a körülmények megengedik, akkor a föld alatti vízfolyásokat lehetőleg alulról fölfelé, a vízfolyással szemben szokták bejárni, mert így a vízesések nem okozhatnak kellemetlen meglepetéseket. A kutatók útját sokszor reménytelenül elzáró szifonok legyőzésének is több lehetősége van, ha alsó végükön kíséreljük meg az átjutást, mert itt esetleg módunkban van a vízszintet duzzasztó akadályok eltávolításával a vízállást annyira csökkenteni, hogy szerencsés esetben légrés keletkezzék a szifonban.

Milyenek azok, és hogyan jönnek létre

Az Aggteleki-barlangot a Domicától elzáró első szifonnál is úgy tudtunk kb. Ha azonban nincsen lehetőségünk arra, hogy a szifon vízszintjét valahogyan lesüllyesszük, akkor csak a búvárúszás segít. Ez régebben - minden segédeszköz nélkül - bizony sokszor nagyon kockázatos vállalkozás volt, aminek kellemességét egyáltalában nem fokozta a barlangok vizének fokos hőmérséklete.

Szifonban, víz alatt, szó sem lehet arról, hogy lássunk, hiába viszünk vízhatlan villanylámpát magunkkal.

a leszállók élénkebb álmokkal rendelkeznek dohányzásellenes napi tevékenységek