Disznóvágás és vhs digitalizálás

A legutóbbi disznóvágásos kalandunkkor mesélte a barátnőm apja, hogy náluk, mivel minden egyes télen van disznóvágás nagyjából húsz éve már, rengeteg házi videójuk van róla. És hosszasan mesélte, milyen kalandos eseményeket éltek át ott, mondanom sem kell, a végletekig betintázva a házitól. És állítólag egy-egy ilyen részeg pillanataikban, néha, talán egészen véletlenül, a disznót is levágták meg feldolgozták. Bár mindez csak legenda, ahogy elnéztem őket, az esemény igazi alapját a pálinka adta.

Mesélte például, hogy valamelyik évben a böllér, a Tibi, olyan részeg volt már kezdés előtt, hogy nem bírta levágni az állatot. Hívni kellett valaki mást, aki elvégezze a piszkos munkát, amíg Tibi odafent, mámorosan szunyókált. És elvileg mindez megtekinthető valahol videón is.

vhs digitalizálásBarátnőm apjával sokat beszéltünk ezekről a videókról, és mondta, hogy egyszer ha újra náluk leszünk, nézzük meg együtt, mert, idézem: „olyan showt még a Fábry sem képes csinálni, mint amit mi műveltünk ott.” Eddig a mondatig is látni akartam őket, de ez a referencia aztán tényleg meggyőzött.

Csakhogy időt szakítani egy vidéki kiruccanásra mindig nehezebb, mint ahogy fejben elgondolja az ember ugye. Lényeg a lényeg, eltelt már majdnem fél év, és még mindig nem tudtunk időt szakítani rá.

Ha telefonon beszéltem a barátnőm apjával mindig szóba jöttek ezek a videók, és nagyon sajnáltam, hogy nem láthatom őket. Idővel azt is felajánlotta, hogy elküldi postán a kazettákat, hogy megnézhessem, de mondtam, hogy nekem nincs már olyan igazi régi videó lejátszóm. Szóval ennyiben maradt a dolog, gondoltam, majd egyszer, ha piros hó esik, végre sor kerül erre is.

A következő iskolaszünetben, amikor lehetőségünk lett volna elutazni hozzájuk, barátnőmmel úgy döntöttünk, hogy inkább pótoljuk be az elmaradt wellnessezést. Ebben egyetértettem persze, hiszen mégiscsak disznóvágáson töltöttük az előző évfordulónkat. Illene rendesen is megünnepelni, mert noha ha valaki, akkor igazán élveztem a reggeli pálinkázást, a részeg felnőtteket, meg a finom húsokat, de azért talán mégsem ez az ideális időtöltés egy ilyen jeles alkalomra.

Szóval amikor elindultunk nyaralni, barátnőm már a lelkemre kötötte, hogy vigyem mindenképpen a laptopomat, mert egy nagy meglepetéssel készül. Amikor odaértünk, valahol a Pilisben voltunk, az első nap még be sem kapcsoltuk a gépet. Csak fürödtünk, kirándultunk, meg élveztük, hogy végre elszakadtunk a förtelmes nagyvárosi lét minden keserves kínjától egy kicsit.

Csak a harmadik napon vette elő a pendriveját, és mondta, hogy mutatni akar valami egészen érdekeset. S hát gondolom kitaláltátok már.

Az öreg, pont ahogy anno a gázpalackokat kiböngészte az internetről, megtalálta, hogy módja van vhs digitalizálásra. A hely, amit kinézett magának, ráadásul postán vagy futárral is fogadja a házi felvételeket, úgyhogy nem kellett neki feleslegesen utazgatnia órákat. Én persze teljesen elképedtem, mert nem néztem ki belőle, hogy megtalálja ezt magának, mert számomra a vhs digitalizálás mindig is egy olyan dolog volt, ami felett nehezen tértem napirendre. Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy hogyan lehetséges a szalagok tartalmát átörökíteni egy számítógépre úgy, hogy ugyanolyan minőségben élvezhessük őket, mintha alapból egy mai, digitális kamerával vették volna fel. És pont ezért azt, hogy az én idős, kissé maradi meg konzervatív apósjelöltem ezt csak simán egy kis kutakodással kideríti a netről, majd meg is csinálja az én kedvemért – hát finoman szólva sem gondoltam volna, és ha valaki ezt állítja nekem korábban, azt tuti, hogy jól kiröhögöm. Ilyenkor szembesül csak igazán azzal az ember, amit ugyan rendszeresen hall, csak olyankor kissé elcsépeltnek tűnik, ti. hogy mennyire megkönnyíti az életünket az internet, mert a szó szoros és átvitt értelmében is lecsökkenti a távolságokat. Az emberi kapcsolatok meg a fizikai tér szintjén is.

Szóval a pótévfordulónkat ha ezúttal nem is disznóvágáson töltöttük, de disznóvágáskor készült felvételek nézésével. Ami vicces, mert bárki mesélné ezt, valószínűleg nagyon kiröhögném, de tudva, hogy mi mennyire élveztük mindkettőt, most már máshogy gondolkodom. Persze nem felejtettem el megköszönni az öregnek sem, hogy a kedvemért digitalizáltatta a felvételeit. Vittem is neki egy jó üveg Panyolait, amit hamarosan azt hiszem, viszont láthatok a következő disznóvágáskor.