Wellnessezés közbe találtunk eladó lakást Budapesten

Imádok wellnessezni! Legutóbb a férjemet, Sándort is sikerült elrángatni. Ő nem rajongott sohasem az ötletért, de mikor beültünk a jacuzziba, elismerte, hogy igazam volt. Mint mindig. Aztán pedig masszázson vettünk részt. Az is nagyon jól esett neki. A második napot szintén a medencébe kezdtük. Ahogy áztattuk magunkat, Sanyi hirtelen megszólalt:

  • Ah! Ezt meg tudnám szokni! – mondta.

Ez akkor épp kapóra jött nekem:

  • Jah! Lehetne otthon is egy jacuzzink! – fűztem tovább.
  • Hova? Hiszen olyan kicsi a fürdőszobánk!
  • Sándor! Az egész házunk kicsi! Alig férnek el a ruháim!
  • Az a te bajod!
  • Na és… neked nem lenne jó egy dolgozószoba?
  • Marika!
  • Csak kérdem, na.
  • Hát, ha már így megkérded… végül is, jó lenne.
  • Azt mondod nagyobb lakásba kellene költözzünk? – kérdeztem finoman.
  • Én ilyet nem mondtam. – tiltakozott.
  • De azt szeretnéd legbelül! – fűztem tovább. – Másképp nem esett volna erről szó…
  • Talán igazad van…

Miután kiszálltunk a jacuzziból, kicsit leültünk pihenni.

  • Nézegessünk lakásokat, csak úgy, semmiféle elköteleződés nélkül? – kérdeztem.

Ő bólintott.

  • Nézd csak! – mutattam a telefonomon. – Van ez az oldal: nextapro.hu. Nagyon jó kis oldal, nem kell se fizetni, se regisztrálni! Nincsenek előugró, kéretlen reklámok sem! És sok-sok minden megtalálható! Például nézd csak mennyi eladó lakás van Budapesten! És mind áron alul! Látod, ez pont jó lenne nekünk! Szép nagy, tágas lakás! – mutattam rá az egyikre.
  • Ez tényleg nagyon jól hangzik. Csak nehogy átverés legyen!
  • Ezen a honlapon csaló szűrő rendszer is van! Nem tudnak átverni! És látod, képek is vannak! A blogon olvastam, hogy kérjünk minél több képet pluszba a hirdetőtől!
  • Rendben! – egyezett bele.
  • Akkor írjunk neki?
  • Hát… végül is, írhatunk, hogy minket érdekelne a ház, az még semmi elköteleződést nem jelent…
  • Nem is bizony. Na, írok is neki.

Írtam egy kedves levelet a hirdetőnek. Valójában azt a lakást én már napokkal azelőtt kinéztem magamnak, de természetesen úgy kell előadni az ilyesmit, mintha ő akarná. Mi nők nagyon értünk ehhez! A tulajdonos kedvesen visszaírt, hogy jövő héten már meg is nézhetnénk a lakást, mivel elég sok a jelentkező. Erre vérszemet kaptam, és mondtam Sanyinak, hogy már hétfőn el kell mennünk megnézni, különben nem mi kapjuk. Sanyiban is annyi a versenyszellem, mint bennem. Ilyenkor nagyon harciassá tud válni. Mondta, hogy hétfőn mindenképp menjünk. A nyaralás úgy is csak vasárnapig tart.

A terv tökéletesen működött. Hétfőn el is mentünk háznézőbe, a tulajdonos hölgy nagyon kedves volt, körbevezetett minket, és az új lakást a teljes luxus jellemezte. Központi helyen a belvárosba, felújítva és tényleg jó áron. A hölgy azt mondta, hogy azért adja ilyen olcsón, mivel neki minél hamarabb el kell utaznia külföldre, és ritka az az ember aki ilyen gyorsan kitudná fizetni az összeget. Én a férjemre néztem, ő rám. Hogy ez micsoda szerencse! Sándor már régóta gyűjtötte a pénzét, csak még nem tudta, hogy mire. Én megtaláltam a megoldást:

  • Sándor! Tetszik neked? – kérdeztem.
  • Tetszik, de nem túl…
  • Megvesszük! – jelentettem ki és a hölgy elmosolyodott. – Neked a legjobb jár! – néztem Sándorra. – Hiszen olyan sokat dolgozol! Megérdemled.
  • Köszönöm, szívem! – nézett rám.

A lakást sikeresen megvettük. Minden úgy lett, ahogy én… vagyis Sándor akarta. Mert ő az úr a háznál! Nem igaz?